Hangadásokra hangolva: Ősi agyi válaszok emlősökben
A társas fajok túlélése és szaporodása szempontjából kulcsfontosságú, hogy meg tudják különböztetni mások hangadását (vokalizációját) a környezet egyéb hangjaitól (pl. gépi hangok, vízcsepegés), és felismerjék, ha egy vokalizáció a saját fajukhoz tartozik. „Bár a vokális hangok számos állat számára kiemelt jelentőséggel bírnak, eddig nem volt világos, hogyan jelennek meg ezek a képességek az agyműködésben evolúciósan távoli emlősfajok esetében” – mondja Morvai Boglárka, a Neuroetológiai Kutatócsoport posztdoktor kutatója.
Emberek, családi kutyák és családi malacok vettek részt ugyanabban a kísérletben, amely során emberi, kutya- és malachangokat (pl. emberi sóhajok vagy köhögések, kutyaugatás, malacröfögések), valamint környezeti zajokat játszottak le nekik. Eközben a fejbőrükre helyezett EEG-elektródák rögzítették agyuk gyors elektromos reakcióit. Az állatok nyugodt környezetben, gazdáik jelenlétében, kiképzés vagy bódítás nélkül vettek részt a vizsgálatban.
Az eredmények két jól elkülöníthető mintázatot mutattak. Embereknél és malacoknál bármilyen vokalizáció szinte azonnal, az inger bemutatását követő 200 ms-on belül eltérő agyi aktivitást váltott ki, ami arra utal, hogy ezek a hangok különösen figyelemfelkeltőek. A fajtársak hangjának felismerése pedig mindhárom fajban később, csak 300 ms után jelent meg, ami a hallott vokalizáció összetettebb kategorizálását tükrözi. Érdekesség, hogy a mintázatok a fajok közötti nagy evolúciós távolság ellenére is hasonlók voltak, ami olyan közös agyi mechanizmusokra utal, amelyek legalább 90 millió éve, a leszármazási vonalak szétválása előtt alakultak ki.
„Annak ellenére, hogy a vizsgált kutyák és malacok szoros kapcsolatban élnek az emberekkel, agyuk nem mutatott különleges érzékenységet az emberi hangokra” – emeli ki Magyari Lilla, a labor korábbi tagja, a norvégiai Stavangeri Egyetem egyetemi docense, vezető kutató. „Ez alátámasztja, hogy ezek a képességek nem a közelmúltbeli domesztikáció eredményei, hanem egy ősi, emlősökre jellemző örökség részei.”
Az eredmények nemcsak a hangfelismerés mély evolúciós gyökereire világítanak rá, hanem kiemelik a társállatok kutatásának jelentőségét is az emberi agy működésének jobb megértésében. Ahogy Andics Attila, a kutatócsoport vezetője fogalmaz: „Eredményeink azt mutatják, hogy olyan állatokkal dolgozva, amelyek eléggé bíznak bennünk ahhoz, hogy részt vegyenek ezekben a vizsgálatokban, alapvető biológiai mechanizmusokat tárhatunk fel, amelyek évmilliók óta alakítják a kommunikációt.”
Eredeti közlemény: Morvai, B., Boros, M., Ferrando, E., Magyari, L. Andics, A. (2025) Comparative EEG reveals general and conspecific vocalization sensitivities in evolutionarily distant mammal species. NeuroImage. https://doi.org/10.1016/j.neuroimage.2025.121355
A kutatást az MTA-ELTE „Lendület” Neuroetológiai Kutatócsoport, az Európai Unió Horizont 2020 kutatási és innovációs programja keretében az Európai Kutatási Tanács (ERC), az MTA Nemzeti Agykutatási Program (NAP 3.0), és az Eötvös Loránd Tudományegyetem támogatta. A sajtóközlemény megjelenését az NKFIH Mecenatúra programja támogatta.