A modern kutyafajták agya nagyobb, mint az ősi fajtáké

2023.05.09.
A modern kutyafajták agya nagyobb, mint az ősi fajtáké

Magyar kutatók eredményei alapján a farkastól genetikailag távolabb álló, modern kutyafajták relatív agymérete nagyobb, mint az ősi, több ezer éves fajtáké. Az agyméret növekedése nem köthető a fajták szerepéhez, sem életmenet jellemzőkhöz, ezért feltehetően a városiasodó, komplexebb társas környezet hatása. 

A ma ismert négyszáz kutyafajta viszonylag rövid idő alatt alakult ki és nagy változatosságot mutat, ezért kincsesbányát jelentenek azoknak a kutatóknak, akik a fajon belüli gyors változásokra kíváncsiak. Mivel az emberi agy kiemelkedően nagy a testmérethez viszonyítva, régóta érdekli a kutatókat, hogy az agyméretet milyen tényezők befolyásolják. A sokféle kutyafajta összehasonlítása segíthet megválaszolni néhány kérdést. Vajon összefüggésben van-e az agyméret azzal a feladattal, amire a fajtát kitenyésztették, van-e különbség például az ölebek és a vadászkutyák között? Vagy inkább a várható élettartam, az utódnevelés nehézségei állnak a háttérben? Amit biztosan tudunk, az az, hogy a gondolkodás, a kognitív folyamatok sok energiát igényelnek, a nagyobb agy fenntartása költséges. Garamszegi László Zsolt, az Ökológiai Kutatóközpont evolúcióbiológusa régóta foglalkozik az agyméret evolúciójával. "A háziasított állatok agya akár húsz százalékkal kisebb lehet, mint a vad őseiké. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a domesztikált fajok élete egyszerűbb a vadon élő ősökéhez képest. A gazdák által nyújtott biztonságos környezetben nem kell ragadozók támadásaitól tartani és vadászni az élelemért, így nincs szükség az energetikailag költséges nagyméretű agy fenntartására és a felszabaduló energia másra fordítható, például több utód létrehozására, ami a háziállatoknál fontos szempont. De a különböző kutyafajták eltérő komplexitású társas környezetben élnek, illetve összetett feladatokat látnak el, amelyhez feltehetően nagy agyi kapacitásra van szükség. Ezért arra gondoltunk, hogy az agyra ható szelekciós nyomás a fajon belül változhat, és különbséget találunk majd a kutyafajták agymérete között az alapján, hogy milyen feladatot látnak el vagy mennyire távolodtak el genetikailag a farkastól."

A különböző kutyafajták agyméretével kapcsolatban ez az első, átfogó kutatás, melynek előkészítése több évtizedet vett igénybe. Csörgő Tibor, az ELTE Anatómiai, Sejt- és Fejlődésbiológiai Tanszék főmunkatársa évtizedek óta gyűjt koponyákat. A koponyákról a kaposvári Medicopus Nonprofit Kft. CT felvételeket készített. Czeibert Kálmán állatorvos a CT képek alapján rekonstruálta az agyakat és megállapította azok pontos térfogatát. Ezt a felbecsülhetetlen értékű kollekciót egészítette ki az ELTE hét éve működő Kutya Agy és Szövetbankja, amely lehetővé tette, hogy a koponyafelvételek alapján számolt agytérfogatokat valódi agyak alapján ellenőrizhessék. Végül 865 egyedről, 159 kutyafajtáról sikerült adatot gyűjteni. A farkasokat 48 példány képviselte.

Az Evolution szaklapban publikált eredmények szerint a farkasok 31 kg-os átlagos testsúlyához 131 cm3-es agytérfogat társul. A hasonló súlycsoportba tartozó kutyák esetében az agytérfogat ennek csak körülbelül háromnegyede, vagyis hozzávetőlegesen 100 cm3. Ez megerősíti, hogy a háziasítás kutyák esetében is az agyméret csökkenésével járt. Az viszont meglepte a kutatókat, hogy minél távolabb esik egy kutyafajta a farkastól genetikailag, annál nagyobb a relatív agymérete. A várakozásokkal ellentétben viszont a fajták eredeti szerepe, az átlagos alomméret és várható élettartam független az agy méretétől. 

"A kutyák háziasítása körülbelül huszonötezer éve kezdődött, de tízezer évig a kutyák és a farkasok küllemre nem különböztek. Sok ősi fajta, például a szánhúzó kutyák, ma is hasonlítanak a farkasokra. A letelepedés, a földművelés, pásztorkodás elterjedése és a vagyon felhalmozása viszont különböző feladatokat kínáltak a kutyáknak, szükség lett őr-, terelő-, vadászkutyákra, sőt ölebekre is. A ma ismert, küllemben nagyon karakteres fajták jelentős része azonban csak az ipari forradalom óta, főként az utóbbi két évszázadban alakult ki, amióta a kutyatenyésztés egyfajta hobbivá vált." - mondja Kubinyi Enikő, az ELTE Etológia tanszék főmunkatársa. "Az eredmények azt mutatják, hogy a modern kutyafajták tenyésztése az agyméret növekedésével járt az ősi fajtákhoz képest. Ezt nem tudtuk a fajták feladataival vagy élettörténeti jellemzőkkel megmagyarázni, ezért csak találgatunk az okokról. Talán a komplexebb társas környezet, a városiasodás, a több szabályhoz, elváráshoz való alkalmazkodás okozta ezt a változást, ami minden modern fajtát érint." Ezt alátámasztják azok a kutatások is, amelyek szerint az önállóságukról híres ősi fajták kevésbé követik az emberi mutatást és kevesebbet ugatnak, tehát a vizuális és akusztikus kommunikációjuk is eltér a modern fajtákétól.

 

Magyar vizsla koponyája és 3D-s agyi modellje CT-felvételsorozat alapján (készítette: Czeibert Kálmán)

Eredeti cikk: László Zsolt Garamszegi, Enikő Kubinyi, Kálmán Czeibert, Gergely Nagy, Tibor Csörgő, Niclas Kolm, Evolution of relative brain size in dogs – no effects of selection for breed function, litter size or longevity, Evolution, 2023, qpad063, https://doi.org/10.1093/evolut/qpad063

Támogatók: Magyar Tudományos Akadémia (MTA-ELTE Lendület Társállat Kutatócsoport, PH1404/21; és Nemzeti Agykutatási Program 3.0, NAP2022-I-3/2022), valamint az NKFIH (2019-2.1.11-TÉT-2020-00109) és a Svéd Kutatási Tanács (2021-04476).