A kutyaagy képes különbséget tenni a nyelvek között

2022.01.06.
A kutyaagy képes különbséget tenni a nyelvek között

Az ELTE TTK Etológia Tanszék kutatói legújabb agyi képalkotásos vizsgálatukban azt találták, hogy a kutyaagy érzékeli, ha emberi beszédet hall, és más-más mintázatot mutat egy ismert és egy ismeretlen nyelv hallatán. A világon most először sikerült kimutatni, hogy egy nem emberi agy is meg tud különböztetni egymástól két nyelvet. A kutatás a NeuroImage c. folyóiratban jelent meg.

 “Pár éve költöztem Magyarországra Mexikóból, hogy az ELTE Etológia Tanszék Neuroetológiai Kutatócsoportjánál kezdjem meg a posztdoktori munkámat. A kutyám, Kun-kun is velem jött. Mikor megérkeztünk Budapestre, elgondolkodtam, vajon feltűnik-e neki, hogy itt más nyelven beszélnek az emberek, hiszen addig lényegében csak a spanyol nyelvvel találkozott” — meséli Laura V. Cuaya, a cikk első szerzője. “Tudjuk, hogy az emberek már csecsemőkorban, még mielőtt megtanulnának beszélni, képesek megkülönböztetni egymástól a nyelveket. De vajon a kutyáknak is feltűnnek a nyelvek közötti különbségek? Hiszen nem tanítjuk őket kifejezetten arra, hogy hogyan hangzik egy adott nyelv. Ennek kiderítésére egy agyi képalkotásos kísérletet terveztünk, amiben Kun-kun és 17 másik kutya vett részt. A kutyák mind ki lettek képezve arra, hogy képesek legyenek mozdulatlanul feküdni az MR készülékben a vizsgálat alatt. Minden résztvevő kutya csak egy nyelvet hallott a gazdájától egész életében: a magyart vagy a spanyolt. A kísérlet során A kis hercegből játszottunk le nekik részleteket magyarul és spanyolul, hogy összehasonlítsuk az agyi válaszaikat az általuk ismert és nem ismert nyelvre. Továbbá a szövegrészleteket egészen rövid szeletekre darabolva és összekeverve természetellenes ingereket is előállítottunk. Ezeket az ingereket arra használtuk, hogy megnézzük, a kutyák egyáltalán felismerik-e a különbséget a beszéd és a nem-beszéd között.” 

A kutatók azt találták, hogy a kutyák beszédre és nem-beszédre adott agyi válaszainak mintázata különbözött az elsődleges hallókéregben, függetlenül attól, hogy az ismert vagy az ismeretlen nyelvből származtak az ingerek. A kutatók ugyanakkor arra nem találtak bizonyítékot, hogy a kutyaagy előnyben részesítené a beszédet a nem-beszéddel szemben. “A kutyaagy, hasonlóan az emberek agyához, képes elkülöníteni a beszédet a nem-beszédtől. Ugyanakkor a beszédszerűség érzékelésének mechanizmusa más lehet, mint emberek esetében: míg az emberi agy különös becsben tartja a beszédet, addig a kutyák agya feltehetően egyszerűen a hanginger természetességét érzékeli” — magyarázza Raúl Hernández-Pérez, a cikk társszerzője.

 A kutatás másik fontos eredménye az volt, hogy a kutyák agya a magyar és a spanyol nyelvet is képes volt megkülönböztetni. Erre abból következtettek a kutatók, hogy egy másik agyterületen, a másodlagos hallókéregben eltérő mintázatokat találtak az agyi válaszokban a két nyelvre. Ráadásul minél idősebb volt egy kutya, az agya annál jobban el tudta különíteni a két nyelvet. “Minden nyelvnek megvannak a saját hangzásbeli jellegzetességei. Az eredményeink arra utalnak, hogy a kutyák életük során egyre jobban megtanulják, hogy hogyan hangzik a gazdájuk nyelve” — folytatja Hernández-Pérez. 

“Először sikerült kimutatnunk, hogy egy nem emberi agy is képes megkülönböztetni egymástól az emberi nyelveket. Ez a felfedezés azért izgalmas, mert megmutatja, hogy nem csak az ember tudja számon tartani a nyelvek hangzásbeli sajátosságait. Azt azonban továbbra sem tudjuk, hogy minderre csak a kutyák képesek-e, vagy más fajok is. Vajon az ember közelében töltött több tízezer év során lezajlott agyi változások hozzájárultak ahhoz, hogy a kutyák ma értőbb füllel hallgassák a beszédet? Ennek megválaszolására további kísérletekre van szükség” — összegzi Andics Attila, az MTA-ELTE Lendület Neuroetológiai Kutatócsoport vezetője. 

“Az érdeklődőknek pedig azt is elárulhatom, hogy Kun-kun ugyanolyan jól érzi magát itt, mint Mexikóvárosban. Életében először látott havat és imád a Dunában úszni. Reméljük, hogy a többi kutyatársával együtt továbbra is segít majd nekünk abban, hogy egyre jobban megértsük a beszédészlelés evolúcióját” — mondja Cuaya.  

 

A kutatás az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Magyar Tudományos Akadémia (Lendület program, Bolyai János Kutatási Ösztöndíj) és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (ÚNKP), az Innovációs és Technológiai Minisztérium, az Európai Kutatási Tanács és a Mexikói Tudományos és Technológiai Nemzeti Tanács (CONACYT) támogatásával készült, és a NeuroImage című tudományos folyóiratban jelent meg “Speech naturalness detection and language representation in the dog brain” címmel (szerzők: Laura V. Cuaya, Raúl Hernández-Pérez, Boros Marianna, Deme Andrea és Andics Attila).

Videóabsztrakt a kutatásról:

Magyarul: https://youtu.be/lnciBThWH7Q

Angolul: https://youtu.be/wgv6ywyFJEg

Spanyolul: https://youtu.be/JWbBz_IREcU