A macska mint társállat
A macskával (is) rendelkező háztartások száma ugyanolyan magasnak mondható, mint a kutyatartóké, és a macska mint házikedvenc a kutyához hasonlóan a társállat kategóriába tartozik. Ugyanakkor a macskákról az etológia sokkal „kevesebbet tud”, amikor az ember-macska kapcsolatról van szó, mint a több évtizede intenzíven kutatott kutya-ember interakciókról.
A házimacskákról szóló etológiai kutatások elsősorban a ragadozó viselkedésről, illetve a különféle magatartás problémákról szóltak eddig elsősorban. Most megjelent tanulmányunkban viszont arról kérdeztünk magyarországi macskatartókat (összesen 157-et), hogy az ő tapasztalatuk, meglátásuk szerint mik a jellegzetességei a társállatként tartott macska és gazdája közötti viszonynak, hogyan képes megérteni a macska viselkedését, szándékait és hangulatát; képes-e ugyanerre a macska az ember irányában; és általánosabban fogalmazva, milyen állat a macska az emberrel való együttélés szempontjából. Lényeges, hogy ebben a tanulmányban nem a kutyához viszonyítva elemeztük a macska viselkedését, és nem is arra voltunk kíváncsiak, milyen gondok merülnek fel a macskával kapcsolatban. Sokkal inkább arról kívántunk képet kapni, hogy a macska-ember kapcsolat mennyire sokrétű, milyen mértékben élik meg azt az emberek kétirányú interakciók folyamataként.
Amint az a válaszokból kiderült, a macskatartók szemszögéből nézve kedvenceik jelentős értelmi és érzelmi képességekkel rendelkezhetnek, a macskák értik az emberi kommunikáció különféle formáit, és maguk is többféle módon kommunikálhatnak az emberrel. A macskatartók viszonyulása kedvenceikhez nem egyforma, a hölgyek „többet feltételeznek” empátia terén a macskáról, mint a férfiak; és a magasabb végzettségű macskatartók szintén kommunikatívabbnak és empatikusabbnak tartották állataikat. Idősebb macskatartók inkább számoltak be arról, hogy macskájuk érzelmileg igazodik hozzájuk. A gazda és macskája közötti interakciók sokrétűsége összefüggést mutatott az érzelmi közelséggel a két fél között, továbbá elmondható, hogy minél magasabb értelmi képességet tulajdonítanak a gazdák a macskáknak, általában annál több kommunikációról számolnak be kettejük között. Érdekes szokásként felmerült a macskahang-utánzás is, amiről sok macskatartó számol be, különösen a fiatalabbak köréből. Ugyanakkor a macskák hangjából a gazdák nem tudják kikövetkeztetni, pontosan mit is „szeretne” az állat, vagyis a macskanyávogás kevésbé informatív az ember számára.
A tanulmány rávilágított arra, hogy a társállatként tartott macskák minden szempontból „teljes élményt” nyújtanak gazdáiknak az ember és állat között tapasztalható, kétirányú interakciók és társas megértés terén, és a kérdőíves eredményekre támaszkodva a jövőben több kísérletes munkához is ötleteket meríthetünk belőle.
Referencia: