“Hozzám szóltál?” - A kutyafajtától függ, van-e hatása az emberi beszédnek

A beszéd az ember legfontosabb kommunikációs megnyilvánulása, és nemcsak egymás között használjuk, hanem bizony a környezetünkben élő állatokhoz is szólunk. Jórészt a magyar etológusok munkájának köszönhetően gazdag tudásanyag gyűlt már össze a kutyák beszédfeldolgozó, valamint szótanuló képességéről. A háziasítási folyamat egyik legfőbb, kutyaspecifikus következményének pedig azt tartjuk, hogy az ember mellett szocializálódott kutyák különleges figyelmet fordítanak az emberre, ha az tipikus figyelemfelhívó (szakkifejezéssel élve: „osztenzív”) módon szól hozzájuk. 

De vajon minden kutya ugyanolyan? Nyilvánvalóan az olvasók is úgy vélik, hogy nem. Az utóbbi években végzett vizsgálatok feltárták, hogy a kutyafajták közötti viselkedési eltéréseket leginkább a fajták közötti leszármazási rokonságra alapozva; illetve a fajták eredeti munkaszelekciós múltjához kötve érdemes kutatni. Utóbbi kapcsán nemrég azt mutatták ki az Etológia Tanszék kutatói, hogy az emberrel szoros együttműködésben tevékenykedő fajták (pl. terelőkutyák, vizslák, retrieverek) sokkal hatékonyabban lesik el egy nehéz probléma (akadály-kerülés) megoldását az embertől, mint az önállóan dolgozó munkakutyák (pl. terrierek, agarak, kopók). De vajon mi állhat ennek az érdekes eltérésnek a hátterében? Említett vizsgálatukra alapozva, Dobos Petra mesterszakos hallgató és témavezetője, Pongrácz Péter azt gyanították, hogy a különféle munkakutyák talán mégsem olyan egyöntetűen érdeklődnek az ember figyelemfelhívó magatartása iránt, mint azt korábban feltételeztük. 

„Immár 20 éve ismerjük, hogy ha a demonstrátor egy szót sem szólva kerüli meg a kerítést, a kutyák ebből szinte semmit sem tanulnak.” – emlékszik vissza a régi kísérletekre Pongrácz Péter. „Azonban még nem próbáltuk ki, vajon a kooperatív és önálló kutyák eltérően figyelnek-e magára az osztenzív jelzésekre egy szociális tanulásos helyzetben. Azt pedig végképp senki sem vizsgálta, hogy a semleges tónusú beszéd is lehetne-e figyelemfelhívó hatású. Egyszerűen elfogadtuk, hogy a kutyáknak osztenzív jelzések kellenek a tanuláshoz.”

Az új tanulmányban ennek megfelelően a több mint 30 kooperatív és önálló kutyafajtából toborzott alanyokat kétféle kezelésnek vetették alá a kerítés kerülős kísérletben. Dobos Petra így mesél a vizsgálatról: „Alanyaink felénél az eddig bevett módon, a kutyát élénken a nevén szólongatva igyekeztem magamon tartani a figyelmét, míg a V-alakú kerítést körbesétálva a jutalmat bevittem az akadály mögé. Viszont a másik két csoportnál monoton hangon a „Boci boci tarka” versikét ismételgettem a demonstráció közben!”

A vizsgálat eredménye igazolta, hogy a munkakutyák fő típusait eredményező, úgynevezett funkcionális fajtaszelekció mélyreható eltérésekhez vezetett a kutyák emberekkel való interakcióiban. A kooperatív fajták nemcsak a figyelemfelhívó, hanem a semleges tónusú beszéddel kísért demonstráció hatására is eredményesebben kerülték meg a kerítést. Ezzel szemben az önálló munkakutyák egyik esetben sem lettek ügyesebbek – még az eddig mindig bevált osztenzív beszéd mellett sem. Petra hozzáteszi: „Azt is vizsgáltuk, vajon ténylegesen mennyit néztek rám a kutyák a demonstráció alatt. Bár az osztenzív demonstráció hosszabb figyelésre késztette az alanyainkat, a kooperatív kutyák összességében többet nézték a kerülést, és a hosszabb figyelést több sikeres kerülés is követte aztán.”

A BMC Biology folyóiratban megjelent tanulmány jelentősége, hogy egyrészt rávilágít az eltérő munkatípusokra történő szelekciós folyamat széleskörű, a kutya-ember interakciókat befolyásoló hatására; másrészt pedig első ízben mutatott rá az akár semleges hanghordozású beszéd fontosságára a kutyákkal folyó kommunikáció során. 

Link a cikkhez: https://doi.org/10.1186/s12915-024-01983-1 

Magyar nyelvű video összefoglaló: https://doi.org/10.6084/m9.figshare.26673502.v1

Angol nyelvű video összefoglaló: https://doi.org/10.6084/m9.figshare.26662573.v1