Mindenkinek van teste – de mit tudnak az állatok a sajátjukról?

Mi, emberek rengeteget tudunk saját magunkról. Tudjuk, hogy nézünk ki, milyen a hangunk, megszámlálhatatlanul sok emlékünk van múltbéli tetteinkről és velünk megtörtént eseményekről. Szinte nincs olyan perc, hogy ne gondolnánk magunkra. De vajon mit tudnak az állatok saját magukról? Figyelembe veszik-e saját képességeiket és tulajdonságaikat, mikor a következő lépést tervezik? Avagy egyszerűbben fogalmazva: rendelkeznek-e az állatok önreprezentációval?  

Dobos Petra és Dr. Pongrácz Péter az ELTE Etológia Tanszékéről új szemszögből közelítették meg ezt a nehezen megfogható kérdést. Összegző írásuk a neves Trends in Ecology & Evolution folyóiratban bemutatja az utóbbi évek publikációin keresztül, miként használják az állatok az úgynevezett „testtudatukat” térbeli feladatok megoldásakor. Ha egy pillanat alatt kell döntenünk, átférünk-e egy szűk nyíláson, vagy egy faág elbír-e minket, egy kis hiba is súlyos sérüléshez, vagy csapdába eséshez vezethet. Ilyenkor evolúciós szempontból igencsak adaptív lehet, ha képesek vagyunk a legkézenfekvőbb viszonyítási alapra támaszkodni – ami nem más, mint a saját méret, súly, avagy testforma ismerete.

A szerzőpáros rámutat, hogy legyen szó remeterákról, poszméhről; vagy emlősökről, mint a görény, macska vagy a kutya, adott ökológiai körülmények között, szelekciós nyomásra mindegyiknél kialakult a testtudat képessége. Az utóbbi években az Etológia Tanszéken folyó kutatások a kutyák és macskák önreprezentációs képességeiről azzal kecsegtetnek, hogy hamarosan újabb érdekes részleteket ismerhetünk meg arról, vajon mi mindent tudnak magukról az állatok. 

 

Eredeti publikáció: https://doi.org/10.1016/j.tree.2024.10.001

Petra Dobos & Péter Pongrácz (2024). The biological relevance of ‘me’: body awareness in animals. Trends in Ecology & Evolution