A modern kutyatartás átalakítja a család és a szülőség fogalmát
Számos fejlett és jómódú ország – köztük Európa nagy része, Észak-Amerika és Kelet-Ázsia – ma már a népesség fenntartásához szükséges szint alatti termékenységgel küzd. Ezzel párhuzamosan azonban a kutyatartás egyre elterjedtebb. Európa legtöbb országában a háztartások negyede vagy fele legalább egy kutyát tart, akit gyakran családtagnak, sőt „szőrös babának” tekintenek. Vajon ez azt jelenti, hogy az emberek a gyerekek helyett választják a kutyákat?
Az ELTE Etológia Tanszékének kutatói alaposan áttekintették a szakirodalmat annak feltárására, hogy mi állhat a jelenség mögött. Egyik központi feltevésük szerint a kutyák bizonyos emberek számára kielégítő kompromisszumot jelenthetnek, mivel lehetőséget kínálnak a gondoskodásra és a társas kötelékek kialakítására anélkül, hogy a biológiai utódneveléssel járó erőforrásokat be kellene fektetni. A kutyák tehát lehetővé teszik egy közeli érzelmi kapcsolat kialakítását egy rászoruló lénnyel – ez örömet, társas támogatást és életcélt adhat, hasonlóan ahhoz, amit a szülők tapasztalnak –, ám a kutyákat könnyebb kontrollálni és ellátni, mint a gyerekeket.
De miért éppen a kutyák alkalmasak arra, hogy gyerekszerepet töltsenek be? Egyrészt a kognitív és kommunikációs képességeik révén olyan társas viselkedéseket mutatnak, amelyek sokszor hasonlítanak a beszéd előtti kisgyermekekéhez. Másrészt bizonyos fajták (pl. mopszok, francia bulldogok) külsőre is olyan ártalmatlannak és védtelennek tűnnek, mint egy kisgyerek. Emellett a családban élő kutyák egyértelműen függenek gazdáiktól – nem dönthetnek az ételről, sétáról vagy társas kapcsolataikról –, így a gondoskodás teljes egészében az emberre hárul. Számos ország jogi eszközökkel is biztosítja az állatok és gyerekek védelmét.
„Bár a kutyák erősen kötődnek a gazdáikhoz és nagy mértékben függenek tőlük, sokak szemében a kutyatartással járó elköteleződés mégis kevésbé megterhelő, mint a gyereknevelés” – magyarázza Laura Gillet, az Etológia Tanszék PhD-hallgatója. – „Ebben szerepet játszhat például a kutyák viszonylag rövid élettartama is, hiszen a legtöbben arra számítanak, hogy túl fogják élni kedvencüket – ellentétben egy gyermekkel.” Továbbá kutatások szerint a nyugati, hagyományosan keresztény gyökerű társadalmakban az állatok élete még mindig kevésbé értékes, mint az emberé. Így az állatokkal kialakított kapcsolatok értelmezéséhez nemcsak az egyéni döntéseket, hanem a kulturális környezetet is figyelembe kell venni.
“A közhiedelemmel ellentétben valójában csak a kutyatartók kis hányada kezeli háziállatát úgy, mintha embergyerek lenne. A legtöbben azért választanak kutyát, mert nem gyerek, és tiszteletben tartják a fajra jellemző igényeit.” - teszi hozzá Kubinyi Enikő, az MTA-ELTE “Lendület” Társállat Kutatócsoport vezetője. Fontos azonban kiemelni, hogy a kutyák vágyai és szükségletei nem mindig egyeznek meg a gazdák elvárásaival. Ez különösen jelentős állatjóléti szempontból: a kutyák gyerekként való kezelése, illetve a szélsőségesen infantilizált jellemzőik idealizálása komoly etikai problémákat vet fel. Ilyen például az az egészségtelen fajták tömeges tenyésztése vagy az olyan túlzottan védelmező gondoskodás, amely viselkedési problémákhoz vezethet.
A kutyatartás és a kutyanevelés tehát sokféle lehet, illeszkedve az adott szociokulturális kontextushoz és egyéni körülményekhez, valamint az élet folyamán is változhat. Egy fiatal, gyermektelen pár számára például a kutya lehet „próbagyerek”, később pedig a kisbaba „szőrös testvére”. A szerzők alternatív megközelítést is javasolnak az ember–kutya kapcsolat értelmezésére, amely nemcsak a szülő-gyerek kapcsolatra épül, hanem a barátság és a partnerség jegyeit is hordozza – így egyedülálló, saját dinamikával bíró kötődési forma jön létre. A társállatok változó szerepei átformálják a család fogalmát, és kérdéseket vetnek fel a modern, gyakran magányos és a szoros társas kapcsolatokat nékülöző életformánkkal kapcsolatban is.
A kutatást a The Times címlapon mutatta be.
A szerzők jelenleg új kutatást folytatnak, hogy mélyebb betekintést nyerjenek a kutya-ember kapcsolatba. Kutyatulajdonosokat kérnek arra, hogy töltsék ki a következő kérdőívet: magyar: ... angol: https://tally.so/r/nPXKPb
Eredeti közlemény: Gillet, L., Kubinyi, E. (2025). Redefining Parenting and Family - The Child-Like Role of Dogs in Western Societies. European Psychologist. DOI: 10.1027/1016-9040/a000552, https://econtent.hogrefe.com/doi/full/10.1027/1016-9040/a000552
Támogatók: A kutatást az MTA-ELTE „Lendület/Momentum” Társállat kutatócsoport (PH1404/21), az MTA Nemzeti Agykutatási Program (NAP 3.0, NAP2022-I-3/2022), a DKÖP-23 doktoranduszi kiválósági ösztöndíj pogram, a sajtóközlemény megjelenését az NKFIH Mecenatúra programja támogatta.