Kutyakiképzési módszerek – mit mond a tudomány?

2022.05.18.
Kutyakiképzési módszerek – mit mond a tudomány?

A kutyák több tízezer éve az ember mellett, az emberrel együtt élnek1. Bár a korábban jellemző ‘munkatársi’ szerepet manapság arányaiban kevés egyed látja el, egy új pozíciót kezdtek el betölteni: különleges köteléket ápolva gazdáikkal az emberek otthonában, sok esetben családtagként élnek2. Azonban ahhoz, hogy problémamentes életet élhessünk -mely mind az ember, mind az állat jólétét szolgálja – sok mindent meg kell nekik tanítanunk. A házikedvencek számának növekedése magával hozta az ezzel kapcsolatos infrastruktúrák gombamód elszaporodását is, így sokszor nehéz kiigazodni az egyes kutyaiskolák és kiképzési irányzatok között. A cikk álláspontot nem képviselve, kutatásokra támaszkodva szeretne a témához közelíteni.

A kutyakiképzésben használt különböző tanítási technikák főként az operáns kondícionáláson alapulnak3. Operáns kondicionálás során a viselkedés és annak következménye között asszociáció jön létre. Például, ha a kutya leül velünk szemben, ezt sokszor megjutalmazzuk. A kutya pedig megtanulja, hogy a leülés, mint akció jutalmat von maga után. A tanítási formákat négy típusra különíthetjük el: pozitív büntetés, pozitív megerősítés, negatív büntetés, negatív megerősítés. A legtöbb tanulmány a kiképzési technikákat két csoportba soroljaaz alapján, hogy az adott módszer mely tanítási formákat használja leginkább: averzív és jutalom-alapú technikákra.

Az averzív kiképzési technikák főként pozitív büntetést és negatív megerősítést alkalmaznak3. Többek között elektromos-, szöges vagy citronellás nyakörvet, pórázrántást, tiltást, tárgyak (például kaviccsal teli zsák vagy palack) földhöz csapását használják a feladatok tanítása során4. Az ilyen módon képzett kutyáknál gyakran jelenhetnek meg stresszjelek (ásítás, szájnyalás) a tréning alatt, magasabb kortizol-szint jellemző rájuk és sokszor jön létre következményként félelem és agresszív viselkedés3. Azonban családi kutyák esetében a valós hosszútávú következményekről keveset tudunk, mivel a legtöbb eddig megjelent tanulmány főként az elektromos nyakörv használatát vizsgálta rendőrségi, katonai és laboratóriumi kutyákon; mindemellett sokszor az egyes kutatások módszertana is megkérdőjelezhető3. Salgirli és társai egy kísérletben az elektromos-, a szöges nyakörv és egy, a feladat abbahagyását jelentő jelzés használatát hasonlították össze. Bár a legmagasabb kortizolszint az elektromos nyakörvet viselő csoportban volt mérhető, a csak jelet kapó kutyák kortizolszintje magasabb volt a szöges nyakörvet használó csoporténál5; de a különbség nem volt szignifikánsan kimutatható.

A manapság egyre elterjedtebb jutalom-alapú kiképzési technikák állatjóléti szempontból humánusabb bánásmódot tesznek lehetővé, emellett a hatékonyságuk megegyezik vagy jobb az averzív technikákénál3. A klikker-tréning használata a segítőkutyák és a különböző szagokat kereső (pl. rákos sejtek) kutyák esetében sikeresen használható6,7. Néhány kutatás esetében azonban nem találtak különbséget az elektromos nyakörv és a jutalom-alapú technikák használata során8. Bizonyos irányzatok pedig a kizárólag pozitív megerősítést használó technikákat helyezik előtérbe, de ezek hatékonyságáról és hosszútávú hatásáról szintén nehezen lehet kutatásokat találni.

A megfelelő kiképzési technika kiválasztása nem csak a hatékonyságon alapszik, hanem a megtanult viselkedés alkalmazásának megbízhatóságán is. Dale és társai egy 2007-es kutatásban9 azt találták, hogy a madarakat kergető kutyák elektromos nyakörv használata esetén az elkövetkező egy évben megbízhatóan felhagytak a nemkívánatos viselkedéssel. Ezzel szemben Yin és csapata pozitív megerősítésen alapuló kutatásukban távirányítással működő jutalomadagoló segítségével sikeresen csökkentették az érkező emberek által kiváltott intenzív ugatást és felugrálást az ajtó környezetében10. Ezek alapján láthatjuk, hogy a megfelelő technika megtalálása nagyban függhet az elérni kívánt célviselkedés mibenlététől, az ingerkörnyezettől, a kutya tulajdonságaitól és a gazda tájékozottságától is. Castro és munkatársai egy kutatásban11 három csoportra osztottak különböző kutyaiskolákat aszerint, hogy milyen mértékben használtak averzív kiképzési technikákat, majd megvizsgálták a kutyákat tréning közben. A tréningek végeztével megnézték az egyes egyedek önálló döntési képességét és optmizmusát/pesszimizmusát egy falatválasztós feladatban. Minél több averzív kiképzési technikát használt az adott kutyaiskola, annál többet lihegtek a kutyák, illetve annál feszültebb és lapulóbb volt a testtartásuk és magasabb volt a tréning utáni kortizolszintjük is; emellett lassabban hoztak döntéseket a kognitív tesztben. A nagymértékű stressz megjelenésének egyik lehetséges magyarázata, hogy ezen kiképzési technikák során mind fizikailag, mind pszichésen sokat kell konfrontálódni a kutyával. Az elkerülő magatartási elemek (fej elfordítása, arrébb sétálás, oldalra/hátra fekvés) szintén nagyobb arányban figyelhetőek meg ilyenkor.

A kutyával való megelégedettség és a türelem szintén nagy szerepet játszhat az alkalmazni kívánt technika megválasztásában. Herwijnen és társai 2018-as kutatásából12 kiderült, hogy a fojtólánccal dolgozó gazdák gyakran kevésbé voltak elégedettek a kutyájuk viselkedésével és kettejük kapcsolatával, bár meglepő módon a kutya engedelmességi szintje és a gazda elégedettsége között nem találtak közvetlen kapcsolatot. A kérdőívek alapján úgy tűnik, hogy a kutyájukkal nagyjából elégedett gazdák megelégedését jobban befolyásolták a kutyatartás kapcsán felmerülő költségek és állataik nem kívánatos viselkedéseinek megjelenése, mint a közös aktivitások vagy a kettejük között levő érzelmi kapcsolat. Egy másik kutatásban Stevens és társai különböző kérdőíveket töltettek ki a gazdákkal, akik egy engedelmességi tanfolyamon vettek részt. Azt találták, hogy a magasabb kognitív helyezést elérő személyek nagyobb eséllyel tettek sikeres vizsgát a tanfolyam végén13.

A házi kedvencek, kiemelten pedig a kutyák jóléte napjainkban egyre komolyabban előtérbe kerül14,15. Azonban a kutya-gazda kapcsolat bonyolultsága és sokrétűsége miatt rendkívül nehéz a tényleges jólétet vizsgálni. Egyes kutatók szerint a hosszú évezredek alatti szelekció hatására nem is lehetne ezt a más állatfajoknál használt módszerekkel és skálákkal mérni16,17; az egyre sokasodó kutatások pedig rámutatnak arra, hogy még mindig csak gyerekcipőben jár ezen faj és az emberrel való kapcsolata komplexitásának megismerése. Állatjólét szempontjából három irányt tudunk elkülöníteni18: az állatorvosi jólétet, mely az egyedek biológiai és fiziológiai szempontból történő megfelelő működését veszi alapul; a neurofiziológiai megközelítés pedig az állatok ‘érzelmeit’ vizsgálja. A harmadik kategória a fajok természetbeli életmódját veszi figyelembe és azt nézi, hogy az egyes egyedek a természetes viselkedési formáikat szabadon megjeleníthetik-e, szükségleteiket ki tudják-e elégíteni adott körülmények között. Jelenleg a legelfogadottabb megállapodás az, hogy a kutyák vizsgálata során mindhárom szempontot figyelembe kell venni a megfelelő következtetések levonásához19.

A kutyák a házi kedvenctől elkezdve a státuszszimbólumig sok szerepet betölthetnek20, ami befolyásolhatja a kutya és a gazda számára a kapcsolatból származó előnyök mibenlétét21. Az előnyök mellett azonban előfordulnak hátrányok is, melyek közül az egyik legtöbbet tárgyalt a különböző – a gazda szemszögéből – nemkívánatos viselkedések megjelenése. Egy kutatásban a megkérdezett holland gazdák 43%-a, az olaszok 68%-a jelzett legalább egy, számára kellemetlen viselkedés rendszeres előfordulását22,23. Leggyakrabban az emberek irányába mutatott agressziót, a felugrálást és a túlzott izgatottságot nevezik meg24,25 problémaként. Persze ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a viselkedésproblémaként észlelt jelenség valójában viselkedésprobléma. Sok esetben az adott kutyafajtát nem elég körültekintően választják ki a gazdák és a fajtaspecifikus viselkedések okoznak problémát a nem megfelelő élettér, ingerkörnyezet vagy például a túl kevés mozgás miatt. A hibás választás elkerülésében segíthet a megfelelő tájékozódás az adott fajta és egyed beszerzése előtt, valamint a többszöri ismerkedés és a végleges környezetben történő tesztelés. A gondos – szükség esetén utólagos – szocializáció szintén elengedhetetlen a tanítás mellett. A tréningtechnikák kiválasztásánál pedig figyelembe kell venni a fajta és az elérendő célok mellett az egyed sajátosságait is, így biztosítható az állatjóléti szempontból is megfelelő módszer.

Írta: Tóth Kata Mária

A szerző témában tartott angol nyelvű előadásának diasora a következő linken érhető el:

Dog_training_methods_TothKata_2022-04-25.pdf

 

Felhasznált szakirodalom:

  1. Wayne, R.K.; vonHoldt, B.M. Evolutionary genomics of dog domestication. Mamm. Genome. Genome Soc. 2012, 23, 3–18.
  2. Rooney, N.; Bradshaw, J. Canine Welfare Science: An Antidote to Sentiment and Myth. In Domestic Dog Cognition and Behavior: The Scientific Study of Canis Familiaris; Horowitz, A., Ed.; Springer: Berlin/Heidelberg, Germany, 2014; pp. 241–274.
  3. Guilherme-Fernandes J, Olsson IAS, Vieira de Castro AC. Do aversive-based training methods actually compromise dog welfare?: A literature review. Appl Anim Behav Sci. 2017; 196, 1–12.
  4. Beerda B, Schilder MBH, van Hooff JARAM, de Vries HW, Mol JA. Behavioural, saliva cortisol and heart rate responses to different types of stimuli in dogs. Appl Anim Behav Sci. 1998; 58, 365–381.
  5. Salgirli Y, Schalke E, Hackbarth H. Comparison of learning effects and stress between 3 different training methods (electronic training collar, pinch collar and quitting signal) in Belgian Malinois Police Dogs. Rev Me´d Ve´ t. 2012; 163, 530–535.
  6. Willis CM, Church SM, Guest CM, Cook WA, McCarthy N, Bransbury AJ, et al. Olfactory detection of human bladder cancer by dogs: proof of principle study. BMJ: Brit Med J. 2004; 329 (7468): 712.
  7. Cornu J, Cancel-Tassin G, Ondet V, Girarde C, Cussenot O. Olfactory detection of prostate cancer by dogs sniffing urine: a step forward in early diagnosis. Eur Urol. 2011; 59(2), 197–201.
  8. Cooper JJ, Cracknell N, Hardiman J, Wright H, Mills D. The welfare consequences and efficacy of training pet dogs with remote electronic training collars in comparison to reward based training. PLoS One. 2014; 9, e102722.
  9. Dale AR, Podlesnik CA, Elliffe D. Evaluation of an aversion-based program designed to reduce predation of native birds by dogs: An analysis of training records for 1156 dogs. Appl Anim Behav Sci. 2017; 191: 59–66.
  10. Yin S, Fernandez EJ, Pagan S, Richardson SL, Snyder G. Efficacy of a remote-controlled, positive-reinforcement, dog-training system for modifying problem behaviors exhibited when people arrive at the door. Appl Anim Behav Sci. 2008; 113: 123–138.
  11. Vieira de Castro AC, Fuchs D, Morello GM, Pastur S, de Sousa L, Olsson IAS (2020) Does training method matter? Evidence for the negative impact of aversive-based methods on companion dog welfare. PLoS ONE 15(12): e0225023.
  12. Herwijnen IRv, van der Borg JAM, Naguib M, Beerda B (2018) Dog ownership satisfaction determinants in the owner-dog relationship and the dog’s behaviour. PLoS ONE 13(9): e0204592.
  13. Jeffrey R. Stevens · London M. Wolff · Megan Bosworth · Jill Morstad (2021) Dog and owner characteristics predict training success
  14. Taylor, K.D.; Mills, D.S. Is quality of life a useful concept for companion animals? Anim. Welf. 2007, 16, 55–65.
  15. Belshaw, Z.; Asher, L.; Harvey, N.D.; Dean, R.S. Quality of life assessment in domestic dogs: Anevidence-based rapid review. Vet. J. 2015, 206, 203–212.
  16. Miklosi, A.; Topal, J. What does it take to become ‘best friends’? Evolutionary changes in canine social competence. Trends Cogn. Sci. 2013, 17, 287–294.
  17. Jeppsson, S. Flourishing Dogs: The Case for an Individualized Conception ofWelfare and Its Implications. J. Agric. Environ. Ethics 2016, 29, 425–438.
  18. Hewson, C.J. What is animal welfare? Common definitions and their practical consequences. Can. Vet. J. 2003, 44, 496–499.
  19. Fraser, D. Animal behaviour, animal welfare and the scientific study of a_ect. Appl. Anim. Behav. Sci. 2009, 118, 108–117.
  20. Bradshaw, J.W.S.; Casey, R.A. Anthropomorphism and anthropocentrism as influences in the quality of life of companion animals. Anim. Welf. 2007, 16, 149–154.
  21. Beverland MB, Farrelly F, Lim EAC. Exploring the dark side of pet ownership: Status-and control-based pet consumption. J Bus Res. 2008; 61(5):490±496.
  22. Endenburg N, Knol BW. Behavioural, household, and social problems associated with companion animals: opinions of owners and non-owners. Vet Q. 1994; 16:130±134.
  23. Gazzano A, Maritia C, Sighieria C, Duccia M, Ciceronib C, McBride EA. Survey of undesirable behaviours displayed by potential guide dogs with puppy walkers. J of Vet Behav. 2008; 3(3):104±113.
  24. Herron ME, Shofer FS, Reisner IR. Survey of the use and outcome of confrontational and non-confrontational training methods in client-owned dogs showing undesired behaviours. Appl Anim Behav Sci.2009; 117:47±54.
  25. Kobelt AJ, Hemsworth PH, Barnett JL, Coleman GJ A survey of dog ownership in suburban Australia conditions and behaviour problems. Appl Anim Behav Sci. 2003; 82(2):137±148.