Ilyen vizsgálatokhoz beltenyésztett és genetikailag homogén törzsekre van szükség, azonban ezek előállítása hagyományos módszerekkel kb. 20 év. Így kidolgoztuk a paradicsomhalak több nemzedéken keresztül gynogenezissel történő szaporításának módszerét, amellyel már 4-5 generáció után megfelelő homogenitás érhető el.

Gynogenezis segítségével rekombináns beltenyésztett törzseket állítottunk elő (egerek után a világon először egy másik gerinces állatból). A rekombináns paradicsomhaltörzsek vizsgálata azt mutatta, hogy a természetes viselkedési egységeket kevés számú gén határozza meg, míg a korábban az állatpszichológiai kísérletekben használt mesterséges viselkedési paraméterek poligénesek.

A Magatartásgenetikai Laboratórium igen nehéz anyagi körülmények között működött, ezért kutatási támogatás fejében Tölg István, a Százhalombattai Temperáltvizű Halszaporító Gazdaság igazgatójának biztatására pontynemesítési kutatásokat kezdtünk, amelyhez jelentős anyagi támogatást kaptunk. Kidolgoztuk a pontyok tömeges gynogenezisének módszerét, a keresztezéssel kapott hibrid törzsek a Szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézetbe kerültek, és 30-60 százalékkal nagyobb testtömeg növekedést értek el, mint az addig használt hagyományos pontytörzsek.

A 1980-as években a kutatások a paradicsomhal antipredációs viselkedésének tanulmányozására irányultak, amelyek során az etológiai megfigyeléseket és a klasszikus kísérleti pszichológiai módszereket ötvöztük. A paradicsomhalakat természetes ragadozójukkal és ragadozó makettekkel szembesítettük, és vizsgáltuk a kulcsingerek jelentőségét, a tanulás szerepét, valamint az elkerülő viselkedés egyedfejlődését.

Megállapítottuk, hogy a paradicsomhalak ragadozókkal kapcsolatos tanulási folyamataiban a legfontosabb kulcsinger a két vízszintesen elhelyezkedő, feltűnő szemfolt, a testtömeg és a mozgás. Ha a kulcsingerekhez kellemetlen hatások társulnak, a paradicsomhal akár egyetlen esemény alapján is megtanulja elkerülni a kulcsinger hordozóját, legyen az élő hal vagy akár valamilyen makett. A tanulási kulcsingerek szerepét egereken is sikerült kimutatnunk, így a jelenséget az állati viselkedésben általánosan előfordulónak tekinthetjük.

1990-ben Csányi Vilmos professzor vezetésével a Magartásgenetikai Laboratórium az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kara Biológiai Intézetének Etológia Tanszékévé alakult. Új kutatási irányként megjelent a viselkedésökológia, a humánetológia, illetve az összehasonlító és kognitív etológia.

2000-ben az Etológia Tanszék beköltözött a lágymányosi egyetemi kampuszba, Altbäcker Vilmos vette át a vezetését, aki kibővítette a viselkedésökológiai kutatásokat.

A Magyarországon fokozottan védett ürge (Spermophilus citellus) esetében vizsgáltuk a szaporodás és a túlélés kapcsolatát. Kiderült, hogy a jobban telelő egyedek a következő tavasszal korábban és ivarilag aktívabban ébrednek. A hímek szaporodási sikere nagyobb, mivel nagyobb területet védhetnek meg, amelyen több nőstény él. A kooperációs viselkedés evolúciójának és funkciójának vizsgálatára különösen jó lehetőséget nyújtott az egerek Mus nemébe tartozó házi egér (M. musculus musculus) és a güzüegér (M. spicilegus) szociális viselkedésének összehasonlítása. A güzüegerek egyik különlegessége, hogy a fiatal egyedek a tél folyamán együtt maradnak, és földből, növényi részekből egy halmot építenek, amelyet csak tavasszal hagynak el.

Altbäcker Vilmos kutatócsoportja a növényzet-növényevő kapcsolatok foltos környezetben megnyilvánuló sajátosságait is elemezte 1989 óta Bugacon és laboratóriumi vizsgálatokban. A kutatás fő témája az üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus) és a boróka (Juniperus spp.) sokrétű kapcsolata. Az eredmények alátámasztották, hogy az ökoszisztémában az üregi nyulak központi szerepet töltenek be, sok növény léte tőlük függ, míg egy sor ragadozó elsősorban velük táplálkozik, vagyis a nyúl Bugacon kulcsfajnak tekinthető. A nyúlpopuláció ökológiai szerepét állományuk 1994-es összeomlása is alátámasztja: azóta mind a vegetáció mind az állatközösség átrendeződött. A növényzet-növényevő kapcsolat hosszú távú terepi vizsgálatában a legelés részfolyamatainak alapos elemzése az etológus feladata. A legelés megfigyelését korábban lehetetlenné tette a nyúl félénksége, a csoport azonban olyan módszert dolgozott ki, amivel az üregi nyúl teljesen kezessé tehető.

A Családi Kutya Program kutatási irányai kibővültek. Az elsők között végeztünk személyiségkutatást kutyán, és az itt alkalmazott viselkedés-leírási módszerek lehetővé tették az egyes személyiségvonásokra ható genetikai tényezők felderítését is. A dopamin-rendszer egyes elemei (pl. DRD4 receptor) valószínűleg befolyásolják a kutyák aktivitását, illetve impulzivitását. További kutatásaink a kutya-ember szociális viselkedésformák újabb funkcionális hasonlóságaira mutattak rá, sikerült bizonyítani a kutyák utánzásra való hajlamát, és hogy a csecsemőkhöz hasonlóan érzékenyek bizonyos humán kommunikatív jelzésekre.

Etológiai kutatásaink tapasztalatait emberrel való interakciókra is képes robotok kifejlesztésében is igyekeztünk kamatoztatni. Azt vizsgáljuk, milyen tulajdonságokkal kell felruházni egy ún. szociális robotot ahhoz, hogy az sikeresen tudjon beilleszkedni egy emberi közösségbe. A kérdésfeltevés hasonló, mint korábban a kutya esetében, ezért az ember-kutya kapcsolatot tekintjük mintának a robotok fejlesztésében.

Kép: Csányi Vilmos professzor születésnapjának ünneplése 2010-ben a Gödi Biológiai Állomáson. Balról jobbra: hátsó sor: Miklósi Ádám, Kabai Péter, Pongrácz Péter, Kubinyi Enikő, Hanke Pál; középen: Maros Katalin, Szebenyi Andrea, Gácsi Márta, Csányi Vilmos, Topál József; első sor: Naderi Szima, Altbäcker Vilmos, Jeromos, Nádai Éva, Dóka Antal

2016-ban Kubinyi Enikő, 2021-ben Andics Attila nyert European Research Council ERC Starting Grantot, ami újabb mérföldkő a Tanszék történetében.

Az Etológia tanszék történetéről beszélget Csányi Vilmos és Miklósi Ádám ebben a videóban:

A tanszéket és kutatásainkat bemutató sorozatunk (2022):