Célkitűzéseink

Korábbi kutatásaink során kidolgoztuk azokat az alapvető neurofiziológiai, molekuláris genetikai és etológiai eljárásokat, amelyek lehetővé teszik a szociokognitív funkciók mögött álló mechanizmusok feltárását. Így megteremtődött annak a lehetősége, hogy a kutatási kérdéseink körét kiszélesítsük és eredményeinket a gyakorlatban is alkalmazhassuk.

Problémafelvetés – újdonság – kihívások

Az etológia nagymértékben leíró elmemodelleket alkot, amelyek esetében viszonylag szűk a kísérletes bizonyítás lehetősége. Ezen a helyzeten igyekszik változtatni az általunk szintetikus etológiaként (SzE) definiált új tudományt. A SzE törekvése, hogy nagy mennyiségű viselkedési, ill. elmeműködésre vonatkozó adat alapján általános szabályokat generál, amelyek új in silico ágensek konstrukcióját is lehetővé teszik. A SzE megközelítés analóg a szintetikus biológiával (Cameron és mtsai 2014), amely elsősorban molekuláris szintű rendszerekben gondolkozik. A SzE-t kiegészíti az inkább mérnöki megközelítésű etorobotika, amely olyan új funkciót betölteni képes autonóm robotok tervezését tűzi ki célul, amelyek képesek más élő (vagy hasonló robot) egyedekkel közös csoportban élni, szociális interakciókban részt venni (Gácsi és mtsai 2013, Vincze és mtsai 2012).

Jelen projekt célja egy, a szociális interakciókra vonatkozó elmemodell szabályainak kidolgozása, amihez specifikus összehasonlító kognitív teszteket, állat–robot interakción alapuló megfigyeléseket, összehasonlító neurobiológiai módszereket, ill. nagy mennyiségű (térbeli mozgáson alapuló) viselkedési adat gyűjtését tervezzük. Ez a szinergikus megközelítés lehetővé teszi, hogy a lehető leghatékonyabban működő elmemodelleket hozzuk létre.

Legfontosabb kérdéseink

(1) Komplex kommunikációs funkció nem-nyelvi alapelemei

Egy kommunikációs rendszer hatékonyságát lényegesen befolyásolják a viselkedéshez, ill. nem-nyelvi képességekhez kapcsolódó specificitások. Azt vizsgáljuk, hogy a szociális figyelem, a kezdeményező váltás (turn taking), a szinkronitás, az érzelemátragadás, a gátolhatóság, az együttműködési készség mennyiben javítja az egyes fajok (kutya, macska) kommunikációját az emberrel.

(2) Minimális szociokognitív képességek együttese

Milyen szociokognitív képességkészlettel kell rendelkeznie egy szociális robotnak ahhoz, hogy különböző élő ágensekkel (kutya, ember) komplex kommunikatív és kooperatív interakcióra legyen képes, autonóm módon? Egy ilyen szociális elmemodell jó kiindulási alap olyan robotok számára, amelyek emberekkel kerülnek interakcióba.

(3) Humán nyelvi kommunikáció neurális reprezentációi emberben és kutyában

Új eredményeink nyomán összehasonlító funkcionális mágneses képalkotó (fMRI) vizsgálatban elemezzük, hogy az emberi nyelvi közegben élő, de nem nyelvi szabályok alapján kommunikáló kutya milyen agyi reprezentációkkal rendelkezik. E reprezentációk feltárása segítheti a szociális robot számára szükséges nyelvi képességek pontosabb meghatározását és programozását.

Kitörési pontok

(1) Kutyára alapozott összehasonlító viselkedéskutatások

A szociális viselkedés modellezésében továbbra is centrális szerepet kap a kutya, amelynek az emberi környezetben nagyon eltérő szociális képességekkel bíró fenotípusai vannak jelen (kóbor-, családi-, és munkakutyák).

(2) Összehasonlító nem invazív neurobiológia

A kutyára, részben általunk is kidolgozott fMRI (Andics és mtsai 2014), ill. az elektroenkefalográfiás (EEG) (Kis és mtsai 2015) eljárások révén lehetővé vált, hogy az emberi agyműködést összehasonlító evolúciós keretben kutassuk, megvizsgálva, hogy az azonos környezetben élő kutya és ember agyi funkciói mennyiben alapulnak homológiákon, ill. analógiákon.

(3) Az összehasonlító kutatások bővítése

Felismerésünk szerint az eddig igencsak mellőzött házimacska szociokognitív vizsgálata egy teljesen új aspektust hozhat az összehasonlító kutatásokba. A macskák annak ellenére váltak az ember egyik legfontosabb társállataivá, hogy sokkal kevésbé működnek együtt a gazdáikkal, sőt, igyekeznek az emberi környezet előnyeit maximálisan a javukra kihasználni (Wedl és mtsai 2014).

(4) Ágens–ember/állat interakció kutatása

Megtaláltuk azokat az alapvető módszertani megoldásokat, melyek révén a kommunikáción és kooperáción alapuló interakciók jól mérhetők élettelen ágensek és élőlények között. Terveink szerint a kutya/macska–ágens interakciók értelmezése, ill. a kifejlesztett robotok funkcionális követelményei alapján olyan szociális robotok konstruálhatók, amelyek az emberi környezetben is sikeresek lehetnek.